Ismerj meg!

(Az oldal tartalma jelenleg szerkesztés alat áll.)

A Magyar Pünkösdi Egyház a – világméretében több mint 500 millió tagot számláló – pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozik. Teológiailag a metodizmus és a 19. századi ébredési-szentségi mozgalmak gyakorolták a legjelentősebb hatást a pünkösdi mozgalom kialakulásában.

Nemzetközi mozgások

A XX. század elején nem csak az Egyesült Államokban, hanem a világ több pontján is fellángolt a pünkösdi tűz. Koreában, Elefántcsontparton, Ghánában, Nigériában, Kínában és a világ számos pontján egymás után alakultak a pünkösdi gyülekezetek.
 
Az egyik legnagyobb hatású ébredés 1904-ben Walesben vette kezdetét, melynek során nagy hangsúlyt kapott a Szentlélek pünkösdi jelenléte és ereje. Evan Roberts, az ébredés egyik vezéralakja azt tanította, hogy az ébredést mindig a Szentlélekbe történő bemerítés személyes élményének kell megelőznie. Ezzel együtt a walesi ébredésre nem voltak jellemzőek a pünkösdizmus jegyei.
 
A walesi presbiteriánus misszionáriusok munkája nyomán India északkeleti részén, a Khasi-hegységben is ébredés kezdődött, jóllehet tudunk arról, hogy Indiában már az 1860-as évek elején működtek pünkösdi jellegű ébredési mozgalmak. 1905-ben indult és két éven át tartott az ébredés a Pune-hoz közeli Kedgaonban, ahol a fiatal özvegyeknek és árváknak otthont adó Pandita Ramabai Mukti Misszió működött. Az ébredés nagy hatást gyakorolt a dél-amerikai pünkösdi mozgalomra is. Chilében például – ahol a pünkösdi hívők százalékos aránya az egyik legmagasabb a világ országai közül – a mai pünkösdi gyülekezetek mind ennek az ébredésnek a leszármazottai. Ez az ébredés kifejezetten metodista ébredés volt, ahol a nyelveken szólást nem tekintették a Szentlélekbe történő bemerítés nélkülözhetetlen jelének. Az a tanítás, miszerint a nyelveken szólás bizonyíték, elsősorban Amerikára volt jellemző. Ez az ébredés volt az Azusa utcai ébredés előfutára, és az első olyan eset, amikor a pünkösdi hit széleskörű elfogadásra talált.   
 

A Szentlélek kiáradása

1900-ban az Egyesült Államokban egy fiatal metodista lelkész, Charles Fox Parham különös figyelemmel olvasta az Apostolok Cselekedeteit és a páli leveleket. Amikor összehasonlította saját szolgálatát az apostolokéval, megdöbbenten kérdezte önmagától: „Hol vannak a csodák, a gyógyulások?" Megállapította, hogy az őskeresztények életének volt valami titka, amit sem ő, sem egyháza nem ismer. E titok felkutatására bibliaiskolát (Bétel Bibliaiskola) nyitott önként jelentkezők számára a Kansas állambeli Topekában. Parham ismerte az ébredési mozgalmak második áldását, a „megszentelődést", melynek lényege mindig a Szentlélekkel való találkozás volt. Éppen ezért e találkozás központi eseménye, a Szentlélek-keresztség félreérthetetlen bizonyítéka után kutatott. A hallgatók a Cselekedetek könyvét tanulmányozták, és egymástól függetlenül felismerték, hogy a Szentlélek-keresztség keresett bizonyítéka a nyelveken szólás, mely a Szentlélekkel való beteljesedés öt bibliai esetének leírása közül háromnál közvetlenül, kettőnél pedig közvetve bizonyítható. Elhatározták, hogy másnap reggeltől estig imádkozni fognak a Lélek kiáradásáért. A következő nap estéjén egy Agnes N. Ozman nevű lány arra kérte Parhamet, hogy kézrátétellel imádkozzon érte. Parham engedett a kérésnek, és a lány elkezdett folyékonyan nyelveken beszélni. Mindez az 1900. év szilveszterének estéjén történt; néhány napon belül többen is Szentlélek-keresztséget nyertek.
 

A pünkösdi mozgalom indulása

Parham a texasi Hustonban is indított egy bibliaiskolát, ahol 1905-ben felvette tanítványai sorába William Joseph Seymour színes bőrű prédikátort. A rabszolgaszülők gyermeke 1905-ben költözött Houstonba rokonai felkutatása céljából. Itt egy színes bőrű szentségi gyülekezetbe járt, ahol Lucy Farrow-tól hamarosan átvette a szolgálatot, miközben Farrow Kansas Cityben szolgált Parham házánál. 1906-ban Seymour Los Angelesbe utazott egy helyi szentségi misszió meghívására. Prédikált ugyan a Szentlélek-keresztségről, de ennek áldását ő maga ekkor még nem tapasztalta meg; emiatt sokan szkeptikusan hallgatták szolgálatait. Miután megtiltották, hogy prédikáljon, először Edward S. Lee házában tartott ima- és bibliaórákat, majd az egyre több érdeklődő miatt átköltöztek a Bonnie Brae 214. szám alá. Seymour már korábban is komoly imaéletet élt. Így vallott erről: „Még mielőtt Parhammel találkoztam volna, az Úr megszentelt engem bűneimből, és komoly imádkozó életre vezetett, így minden nap huszonnégy órából ötöt imádsággal töltöttem. Ilyen volt az imaéletem három és fél éven keresztül, mígnem egyik nap azt mondta nekem a Szent Szellem imádság közben: ’jobb dolgok is vannak a szellemi életben, de azokat hittel és imádsággal lehet előhívni’. Ettől úgy megelevenedett a lelkem, hogy napi hét órára növeltem az imádkozás hosszát, s így imádkoztam két évig, amíg ki nem töltetett ránk a keresztség.” A sok ima meghozta gyümölcsét. 1906. április 9-én először a bibliatanulmányozó csoport néhány tagja, majd április 12-én maga Seymour is betöltekezett Szentlélekkel és nyelveken szólt.

Azusa Street 312.

Mivel a vágyakozók, érdeklődők száma folyamatosan nőtt, új helyszínt kellett találni az összejöveteleknek. Los Angeles belvárosában találtak rá egy fekete metodista episzkopális gyülekezet elhagyatott imaházára, ahol kezdetét vették a történelmi jelentőségű istentiszteletek. Az Azusa Street 312. szám alatti épület lett a pünkösdi mozgalom leghíresebb helyszíne. Az ébredés fénykorában – 1906 és 1909 között – a hét minden napján három istentiszteletet tartottak. Ez alatt a három év alatt nagyon sokan részesedtek itt a Szentlélek kiáradásának kegyelmében. Arthur Osterberg becslése szerint 1906-ban vasárnaponként mintegy 1500 fő gyűlt össze az egykori istállóban.

A karizmatikus ébredés

Évtizedekkel később, 1960-ban újabb mozgalom bontakozott ki, ezúttal a kaliforniai Van Nuys városában. Dennis Bennett episzkopális lelkész a következő kérdést tette fel: „Hol vannak a csodák, gyógyulások és a Szent Szellem többi ajándéka, amelyeket megígért Isten a Szent Bibliában? Lássuk be őszintén, hogy nemigen találkozunk velük manapság az Egyházban. A vallás legtöbbünk számára fárasztó vállalkozásnak tűnik, melyre az ember önszántából adja a fejét, mintsem hogy Isten ereje késztetné rá. Hosszú ideig töprengtem ezen, de körülbelül öt hónappal ezelőtt olyan szellemi átélésben volt részem, amely ráébresztett, voltaképpen mi is hiányzik az életünkből: a Szent Szellem Isten ereje.” – írta Bennett a Szent Márk Templom gyülekezetének. A levél megírása előtt két nappal, 1960. április 3-án, vasárnap délelőtt mind a három istentiszteleten közölte híveivel, hogy bemeríttetett Szentlélekbe és nyelveken szól. Ugyanezen a napon beadta felmondását, miután segédlelkésze a hír hallatán „letépte magáról reverendáját, az oltárra dobta és nyilvánosan lemondott, majd kiviharzott a teremből”. A történtekről a Newsweek és a Time is beszámolt. Az események hatására néhány év elteltével világszerte ébredési mozgalmak indultak az anglikán, baptista, evangélikus, református, mennonita, metodista és sok más keresztény felekezet berkein belül. Ebben nagy szerepet játszott Demos Shakarian, a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Szövetsége alapítója, valamint David J. du Plessis pünkösdi teológus, akik ország- és egyházhatárokat átlépve tettek bizonyságot a pünkösdi keresztségről.
 

A pünkösdi mozgalom Magyarországon

Magyarországon a pünkösdi mozgalom előfutárai az első világháborúból hazatérő hadifoglyok és az Amerikából visszajött emigránsok voltak. Az első világháborúban foglyul esett magyar katonák közül néhányan Szentlélekkel megáldott hívőkkel találkoztak fogságuk alatt. Így a mórichidai Sipos István is, aki bemerítkezett és Szentlélek-keresztséget nyert hívőként tért haza az orosz hadifogságból 1918-ban. Sipos Istvánnak már a harctéren jó ismerőse volt a budapesti Sebestyén István, aki hazatérése után a budapesti Élő Isten gyülekezet tagja volt mindaddig, amíg Mihók Imrével nem találkozott. Ettől kezdve - 1926 nyarától - az ő budapesti lakása (Üllői út III.) pünkösdiek gyülekező helyévé lett. Szintén orosz hadifogságból tért haza megtért emberként 1919-ben Horváth János viszneki lakos.

Az első imaház

Az Amerikába kivándorolt magyarok közül elég sokan az amerikai pünkösdi ébredéssel is kapcsolatba kerültek, megtértek, és többen azért jöttek haza, hogy hirdessék a Szentlélek-keresztségről szóló evangéliumot. Szalai József és neje a Somogy megyei Darány községbe tért vissza 1921-ben, miután Amerikában 1919-ben a pünkösdi közösség tagjai lettek. A hazatérő Szalai házaspárt sok rokon és ismerős meglátogatta. A beszélgetések fő témája a Szentlelket adományozó Isten megtérésre hívó evangéliuma volt. A látogatások rendszeres összejövetelekké, istentiszteletekké alakultak, melyeket nagy lelki megmozdulás és áldás követett. Az első bemerítés alkalmával 26 fő keresztelkedett meg. 1926-ban Darányban épült fel az első magyarországi pünkösdi imaház.

A misszió kezdete

A magyar pünkösdi misszió szervezett megindulását a bakonycsernyei származású Mihók Imre Bakony környéki munkálkodása készítette elő. Mihók Imre, mint kivándorolt magyar, Amerikában került kapcsolatba a pünkösdiekkel. Megtérése után, 1926 tavaszán feleségével együtt Detroitból hazatért Bakonycsernyére. Rokonaik és a baptista ismerősök körében beszélgettek a Szentlélek-keresztség szükségességéről, annak jeleiről és saját élményeikről. Az első összejöveteli alkalom 1926 húsvétjának második napján volt. A környéken hamar elterjedt Mihók Imre áldott munkálkodásának híre. Eredményességét az is bizonyítja, hogy a magyar pünkösdi mozgalom későbbi vezető egyéniségei közül többen a rajta keresztül nyert áldás segítségével lettek Isten alkalmas eszközei a pünkösdi üzenet hirdetésére.
 
Az első pünkösdi gyülekezetek életét Isten különös módon megáldotta; folyamatosan gyarapodtak létszámban, és rendszeresen szemtanúi és átélői voltak a betegek csodás gyógyulásának.
A Mihók Imréről kapott információ alapján kapcsolódott be a magyar pünkösdi munkába Rároha F. Dávid. A Rároha házaspár 1927. augusztus 28-án érkezett Amerikából Magyarországra. Rároháék nyomdát vásároltak és öthetente adták ki a magyar pünkösdi mozgalom első lapját, az Apostoli Hitet. Gyülekezeteket látogattak és alapítottak, és átvették a budapesti gyülekezet vezetését. Fő feladatuk lett a magyarországi pünkösdi gyülekezetek egyházi egységének megteremtése. Az első pünkösdi egyházszervezet neve: Magyarországi Istengyülekezetek.

Választások, konferenciák

A Magyarországi Istengyülekezetek alakuló konferenciája 1928. február 5-9-ig tartott Kispesten a Villany utca 6. szám alatti központi imateremben. A jegyzőkönyv megállapítása szerint az alapszabályokat összesen nyolc gyülekezet fogadta el. Kispest, Cegléd, Bakonycsernye, Bakonytamási, Darány, Csetény, Öskü és Somogy (Baranya megyében) egy évre szólóan választották meg a tisztségviselőket. A lezajlott választás eredményeképpen Rároha F. Dávid elnök lett. Az 1928-as alakuló konferencia után Rároháék már nem csupán eszmei irányítói, hanem demokratikusan megválasztott elöljárói is a magyar pünkösdi mozgalomnak. Az évente rendezett konferenciákon újabb gyülekezetek csatlakoztak a szövetséghez, így 1929-ben tizenöt, 1930-ban húsz, az V. Konferencián 1932-ben, amikor a szövetség nevét Isten Gyülekezetei Szövetsége Magyarországon-ra változtatták, már 70 gyülekezetet foglalt magában az egyházi szervezet. 1932-től hosszú évekig Siroky István, Tomi József és Fábián József voltak a mozgalom vezetői.
Már a harmincas években szociális intézményei voltak a pünkösdi közösségnek, ahol gondoskodtak az idősekről és az árvákról; ezeket a szocializmus ideje alatt fel kellett "ajánlani" az államnak.

A betiltás évei

1939. december 2-án adták ki a magyar királyi belügyminiszter 363.500/1939. VII.a. számú rendeletét "A honvédelem érdekeit veszélyeztető szekták működésének megszüntetése" tárgyában. Több más kisegyházzal együtt a pünkösdi gyülekezetek istentiszteleteit is betiltották. Ettől kezdve a második világháború végéig az Evangélikus, Baptista és Metodista Egyházak védelme alatt működtek a pünkösdi gyülekezetek. Ennek az időszaknak a következményeként a háború után több denominációban működtek tovább a pünkösdi gyülekezetek (Evangéliumi Pünkösdi Egyház, Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek, Őskeresztény Felekezet). 1962-ben az Evangéliumi Pünkösdi Egyház és az Evangéliumi Keresztyének nevű pünkösdi felekezetek egyesüléséből jött létre az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. Az Őskeresztyén Felekezet önálló egyházként működött tovább.

Napjaink

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség 1967-től a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében képezte lelkészeit, illetve 1992-től az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskoláján. 1985 nyarától Dunaharasztiban, később pedig Budapesten a Cserkesz utcában is rehabilitációs intézetet működtetett a pünkösdi közösség. 1987. október 31-én nyitotta meg a Közösség Szeretetotthonát Kadarkúton idősek gondozására. A rendszerváltozás adta lehetőséget felhasználva az elsők között nyitottak általános iskolákat az Evangéliumi Pünkösdi Közösség gyülekezetei. 1995-ben megalakult az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége, amelynek alapító tagja az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. A misszió neve a 2011 áprilisában megtartott közgyűlésen Magyar Pünkösdi Egyházra változott.